Szerelmem nélkül csak itthon, a Fészkünkben találom a helyem. a teljes hétvégét áthenyéltem. perzselő lehet a hőség. a konyhában és a szobában is nyitva az ablak. a függöny meg sem rezzen csak áramlik befelé a forróság. filmekkel múlattam az időt, de semmi kedvem nem volt a fajsúlyosabb mozikhoz. helyette Cleanskin, Inception, Black Hawk Down, Set up, Wanderlust, The Bourne Ultimatum. azért mégsem a legalja. mióta megjöttem Kapolcsról mégegyszer sem aludtam az ágyunkban, csak a kuckónkban.
2012. augusztus hat. hétfő.
a hőségnek köszönhetően -nem panaszkodom, tényként közlöm- már hatkor felébredtem. felkelni még nem volt kedvem. mit lehet ágyban csinálni? könyvet olvasni most nem akarok. az íráshoz sincs kedvem és nincsen hétfő reggeli filmem, így főztem egy kávét és el kezdtem honfoglalózni. egész jól ment. bunkómód egyből a váraknak estem és abáltam a népet, amit jópáran zokon vettek. felpumpáltam Szerelmem hugának a bicaját (két hete vette. egy használt, de nagyon szép országuti Peugeot) és azzal mentem az Égboltba a Fiamhoz.épp akkor készült el a kávé, így megkávéztunk. Szerelmem anyukája is átjött egy cigire. összepakoltam a papírokat, amiket a könyvelőhöz kell vinnem, hazaballagtam, nyeregbe pattantam és húztam a gyárba. forró a levegő, amit belélegzek. próbáltam becserkészni egy locsolóautót, de kitért előlem, pedig isteni lett volna az a hűs permet. beérek a sátorba. harmincöt fok. meló alig. nyolc ember marad, a többieknek -köztük nekem is- kényszerszabi. nem örülök neki, mert így alig fogok keresni, de nincs mit tenni. nem mondom, hogy ha ezt tudom, akkor megyek Szerelmemmel Ozorára, mert:
-meg kellene vennem a belépőt (száz euro).
-Szerelmem nem állíthat standot, így üzletileg nem éppen optimális a helyzet és jelenlétem csak növelné a deficitet.
-a kapolcsi kitelepülés nem hozta a terveket.
-a héten, azért elég sok tennivalóm van: könyvelő, ajándék- és tortarendelés Apu nyolcvanadik születésnapjára, és ha, már egyszer itthon vagyok, övek készítése (talán ezzel ki tudom egészíteni a fizetésem).
most néztem meg hol van Ozora. hittem, hogy fehérvár környékén van. hát nem. Pakshoz közelebb van. és nyolcadikán éjjel fellép az Airtist, valamikor a Bajdázó és szombaton éjfélkor a Korai öröm. Ó édes jó Istenem! (ez egy sóhaj volt.)
most Akshan-t hallgatok és miután vettem egy frissítő zuhanyt hasznossá teszem magam és készítem az öveket.
nagyon durva! ahogy vágom a gumit, szakad rólam a víz. majd este visszatérek erre a projektre. Dávid adott filmeket. egy vígjátékot néztem meg.
2012. augusztus nyolc. szerda.
szarul aludtam. és már qrvára nem vágyom ozorára. ezek a bizniszhippik a píszendlav égisze alatt művelik -,mit művelik, gyakorolják- a kapitalista kizsákmányolást, a szociális alapú rabszolgatartást. szerintük az teljesen természetes és normális dolog, hogy a fellépők kísérgetése, a velük való kommunikáció, kapcsolattartás egyenértékű egy fesztivál belépővel és egy nagy nehezen megszerzett kajajeggyel. hát baromira nem. de, mint hallom a fellépők is nullába vannak véve. az egyik zenekar öt órát várt a reptéren, hogy a tranzitbusz megteljen és csak azután indultak el. a helyszínen meg, megmutatták nekik, hogy hova lehet a sátrukat felverni, amin joggal ki is akadtak, hiszen nem hisztis amatőr hobbizenészekről van szó, akik hétvégenként senkifalván haknizgatnak. a nyitónapon -helyszíni tudósítom becslése szerint kb. húszezren voltak és a hétvégéig még harmincezer látogatóra számítanak. százeuro per kopf. szóval?! és a Szerelmem nem egy tizenhat éves csitri, aki elájul, hogy az ozorafeszten dolgozhat.
ma nem tudtam övet csinálni, mert kilyukadt az ujjam a cipészkéstől és így nem tudok dolgozni. meg kell várnom amíg begyógyul. ma vettem egy üveg alma cidert. hát ez sem az én italom. mint egy erejét vesztett félédes pezsgő. brrrrrr! inkább holnap veszek két üveg balatoni világost. ötvenkilenc forintért darabját. ötvenkilencért!
holnap vagy holnapután bemegyek az Égboltba és visszaváltom az üvegeket, amik hónapok alatt felhalmozódtak. csak foglalják az amúgy is kevés helyet, a pénzből megveszek valamit (kávét, cukrot, wcpapírt), ami éppen kell.
2012. augusztus kilencedike. csütörtök.
kivagyok magamtól. multitask üzemmódban kitaláltam, hogy csinálok magamnak rizses lecsót, de még előtte elindítottam egy mosást, Mitya havernek csináltam egy övet majd nekiálltam revitalizálni a szobát. kezdtem a hálónkkal a kályhánál, következtek az éjjeliszekrények az ékszerek a könyvek az analógnaplók a vekker az üvegek. a trafikban is dohánydobozok naplencsék kazetták! kellékek egyhelyen rendben végzett a mosás go frego"Li(Taj Po szavai csengnek a fülembe'. én vagyok Li Taj Po" :) bedobok még egy adag mosást bringával bevásárolok a lecsóhoz meg kávét is mert már nincs egy adag meg gumikesztyűt mert a tűzhelyet is rendbe akarom tenni a fagyis hűtőnél hezitáltam hogy vegyek-e madártej fagyit vagy ne? nem! (mert a mélyhűtő ajtaja leszakadt és most nem lehet betenni semmit mert ragasztóval felragasztottam keddig amikor jön a szerelő és kicseréli) lepako.tam a cuccokat a konyhában a könyvesszekrényről kiszórtam egy halom papírt de hol van a jogsim? itt csak a tokja van iratosdoboz? nincs! a francba!oké. most tényleg. legyen rendszer! jöhet az asztal. hát elég nagy a káosz. selection. közben feltöltöttem a kapolcsi képeket ezen egy kicsit nagyon elpörögtem az idő meg elment majd holnap főzök ma jó lesz a szendvics közben a női pólósok a bronzért mennek. majdnem meglett. a jogsim viszont igen. jessssz! a mosás lement az indexen olvasom hogy ozorán razzia volt hogy százrendőr géppisztolyokkal meg kutyákkal meg egyéb hatóságokkal és tralalatralala azért aggődó üzenet megy Szerelmemnek megnyugtató válasz és számolatlan lájkok a képekre lelkesít úgyhogy még egy kicsit matatok a picasaval Maxim Chapov Ambient Trip to The Shaman's World lemezére aminek meg akarom keresni tracklistjét mert qrvára tetszik és most megis teszem. na most értem utol magam az időben. de azt hiszem itt most be is fejezem. a fürdő a konyha és az előszoba holnapra marad. na meg a fizetés. lehet hogy utána összejövünk egy csapatépítő tréningre. most v-rom, hogy hívjon Szerelmem.
mások mondják: