munkás mindennapok

Délelőtt betekertem a városba. Volt egy-két elintézendő ügyem (számlák, miazmás). Beugrottam a Bahiába egy kávéra, bár nem Szerelmem dolgozott, de gondoltam, egy kávéra talán az Ancsinál is jó vagyok. Megkávéztunk, aztán tipliztem, de még vártam egy telefont, így a Csillagba mentem, ahol kértem egy almás-fahéjas teát. Jött Bence is, kávézni. Nekem meg, jött a telefon és vele a stressz. A Bence is észrevette, hogy letaglózódtam, kérdezte, hogy csináljon-e egy cigit, de elutasítottam. Még kávét sem mertem inni, nehogy infarktust kapjak. Írt Szerelmem, hogy ugorjak be anyukájához, mert hozott nekünk kaját. Annyira máson járt az agyam, hogy fel sem fogtam mit mondott, hogy mit vegyek mellé ",mert a Szösz szereti". Hívott az ingatlanosom, hogy jönnének a kecót megnézni. Rapid rendrakás, takarítás Szerelmemmel. Porszívó híján négykézláb kefével estem a szőnyegpadlónak :) . Most tök szép rend van! Én a lakáson parázok, Szerelmem meg a szigorlatán. Merő görcsök vagyunk, de Szeretjük egymást és így, azért ... el tudjuk viselni ezt a stresszes állapotot. A stressz és a problémák, az olyan felnőttes dolog, pedig mi még -, ha nem is ártatlan, de valahol- gyermekek vagyunk :) .
Ja! Majd' elfelejtettem. A szombati bulin Bendegúz testvér mondta: "Az emberben legyen meg a tudomány, a jámborság és a vagányság." Nekem teszik ez a szentháromság. :)  ... de most lefekszem. Meló előtt alszom még egy kicsit, úgyis elég zizi lesz ez a hét. Hát ... másfél órát sikerült aludnom, ami nem valami sok. Nyolc negyvenötkor indultam, kilenc tizennégyre bent voltam. Megint sikerült túlöltöznöm. Szakad rólam a víz. Kávé, kiülök a padra cigizni.Lassan szállingóznak a kollégák is. KOnstatálom, hogy van hűtővízcső, amit  pénteken nyomás próbáztam. Mégsem ezt kapom, hanem egy új munkát és Ricsit teszik mellém. Perselyek -nem malac:)- külső átmérőjét kell mérni századmilliméter pontossággal, tolómérővel. Ami a határértékek alatt vagy felett van, azokat ki kell tenni selejtbe. Hát hullik a férgese rendesen, mikor rájövünk, hogy, ami az egyikünknél jó, az a másiknál rossz. Eszközcsere. Áttérünk a microméteres mérésre. Így már egészen más az ábra. Nincs egyetlen selejtes darab sem. Tök jó meló. Hamupipőkének való, és mivel most csináljuk először nincs normája. Ez pláne jó. Bele is feledkezünk rendesen. A műszak alatt leválogatunk fejenként kétezerötszáz darabot. Reggel öt óra. Mára végeztünk a melóval. Nincs kedvem kimenni, ráadásul hódara is hullik, úgyhogy elbújok cigizni a privát kis zúgomba. Hat óra. Vége a műszaknak. A porta felé veszem az irányt. Havazik. A balkanyaroknál kicsit zavaró, hogy két kapucni van a fejemen és a "Gézengúz Gusztis", sárga lencsés, téli, bringás szemüveg, meg maszk (industrial nindzsa:)). Hazaérve, felébred Szerelmem. Odabújok mellé a matracra -nem nyitottuk ki az ágyat, hogy ne kelljen kapkodnunk, ha érdeklődő jönne a lakást megnézni- ... a többire nem emlékszem.