de kezdem július 12 pénteknél, mikor is szokásomhoz híven 4:17-kor keltem lezavartam egy műszakot a gyárban, kettőkor falcoltam, dobtam egy tust, aztán húztam a Dongó-ba felkészülni a Dongó Napokra. felkészültünk, a zenekarok is megjöttek, mint később a vendégek. A Bada Bing! hozta a formáját és megcsinálta a hangulatot. ott szögdeltek a srácok meg a kiscsajok (köztük Szerelmemmel) pl a
Guano Apes Lords of the boards-ára.
a Rebel Bass Crew meg tolta a jófajta kis acid-es dubstep-eket (... arra nem is emlékszem, hogy itt volt.e az Mc Moy, és ez egyáltalán nem vicces. najó, vicces). nem tudom mikor mentek el az utolsó vendégek, de későn. vagy inkább korán. már javában pirkadt. 6:38 volt, mikor hazaindultam. már javában fenn volt a Nap. egy szál ingben, napszemüvegben, fülemben P!nk Try-jára
tekertem, át a hídon a bőrömön éreztem a hűsítő szellőt, jól esett. hazaérve, a lépcsőn, vállamon a bringával kétszer megbotlottam. letámasztottam az előszobában, előrehajoltam, kezeimmel a térdemen támaszkodva lecsukott szemmel úgy maradtam vagy három percig, aztán Szerelmem mellé ágyunkba zuhantam. egy szigi mellett alváshoz betettem egy Akshan lemezt
kezdésnek, de már a második számra sem emlékszem. 28 órát voltam talpon. 12:09-kor ébredtem. SzöSz hozott nekem finom szendvicset, meg kakaós csigát. basszus! 28 órája nem ettem. utoljára még pénteken reggel 8-kor a kajaszünetben toltam be két szendvicset, azóta semmit. na! most már tapasztalatból mondhatom, hogy olyan 23 óra után volt egy holtpont, amikor nagyon éreztem, hogy éhes vagyok, hogy mindjárt elájulok, de segített a pohár víz. kettőre mentem a Dongó-ba, hogy úgy nyithassak, mintha tegnap mi sem történt volna. és megcsináltam. pöpec lett. megjött Szerelmem is. kávéval és go fast!-tel trenírozom magam. nem voltak túl sokan. olyan elviselhető, jól kinéző volt a tömeg és jöttek rendelni, de folyamatosan. de tényleg. Zeck, a séf háromszor sütött nekem faszénen valami speckó török kaját tortillával és csak a harmadikat tudtam még melegében megenni. hajnali kettőkor megjelent a yard és lefújta a bulit. négykor bezártam. lezuhantam az egyik fotelbe. most éreztem a megtett kilométereket. még elfújtam egy cigit. nem kapkodva, nem rohanva, The Kills - Fried my little brains-jét
hallgatva hazaindultam. gondoltam megnézem SzöSz anyukájának az üzletét, a kirakatát, már csak a szükséges szemüveg okán is, meg, hogy milyen lett. qrvajó! és megint sikerült megtalálnom a keretem, bár nem tudom, hogy nekem, hogy' áll, de tetszik. 49ezer2száz. plussz a lencse. már tegnap hajnalban megszületett a gondolat, hogy csinálni fogok egy (FIGYELEM! már-már orwelli paradoxon) antimozgalmi-csoportot egy kvázi kalózpártot csak közérthetőbbet. mert szép-szép amiről beszélnek, de kibaszott sokszor nem értem, mert kibaszottul nem vagyok én közgazdász. vagy pedig akkora általánosítások vannak, hogy nekem ködösítésnek tűnik. naszóval. már megvan a szimbólum.
la tulipe noire.
a fekete tulipán.
itt tartok. itt tartottam, amikor indulnom kellett a Dongó-ba, hogy rendbe tegyem a dolgokat, a pultot, meg az udvart.jött velem SzöSz is, de ezt jobb szeretem egyedül csinálni. útközben megnéztük együtt a nekem tetsző Nomad szemüvegkeretet, ami így másodszorra már túl nagynak tűnik. alternatívaként gondoltam arra, hogy egy olyan tetszene, mint Szerelmem Sihluette napszemüvege. nincs kerete, a lencse van kifúrva és hajszálvékony titándrótból van a szára. teljesen észrevétlen. megnéztem a neten, hogy ez mennyibe kerül. akciósan 60ezer. csak a keret. uhhh. na mindegy. majd egyszer. talán. cukrászsüteményt kívántam. vettem két rákóczi túróst, meg egy zserbót. a zserbót eltettem későbbre és frankón ott is felejtettem a Dongó-ban. majd ma bemegyek érte. úgyis találkozom a haverommal, aki a Pueblo-mat hozza Bécsből, meg filtert és cigarettapapírt is kell vennem, majd akkor. szóval rendbe tettem a helyet és vártam a vendégeket. szállingóztak is , de csak softosan. nem volt roham, viszont qrvára elfáradtam. egy, kettő körül tekertem haza. elájultam.
mások mondják: