Meló után jöttem a Dongó-ba, miután ledobtam magamról az elázott gönceimet, és mi fogadott? Na mi? Hát, ez a gyönyörűséges vintage lemezjátszó. 
Beleszerettem. De neeeem! Ehhez már feltétlenül kell egy fadobozos, vintage erősítő, meg egy jó hangfalpár, meg rengeteg szabadidő a rituális lemezhallgatáshoz, ahol a Fészkünk csakrájában állna a szent lemezjátszó, mi pedig élveznénk az utazást.
Pörgősre sikeredett az este a Dongó-ban. Nem nagyon álltam meg szusszanni. Szinte folyamatosan jöttek
rendelni, vagy a poharakat kellett recycle-olnom (leszednem, mosogatnom), de jó volt. Azért voltak olyanok, akik visszaéltek a vendég szeretetünkkel (zárás után, takarításkor találtam egy üres, Lisztről elnevezett szekszárdi vörösboros üveget. nocomment. Negyed 4 után indultam haza. Szerelmem még ébren volt. Még cigiztünk egyet, elindítottuk a "Nem vagyunk mi angyalok"-ot és március 30.-án szombaton negyed 9kor keltünk. Elbringáztunk a vásárcsarnokba. Vettünk kolbászt, szalonnát, újhagymát, tojást, almát, csirkeszárnyat, meg combot pörköltnek, paradicsomot, kovászos uborkát, tormát, kenyeret, kalácsot, meg a bolhapiacon egy csomó
üvegtárgyat, amit majd Szerelmem fog megfesteni és eladni, mindezt az ékszerkentyűiért kapott pénzből. (Kezdem hinni, hogy fentről tényleg figyel ránk Valaki, aki nem hagyja, hogy feladjuk, hogy elveszítsük a reményt, de szeret próbára tenni.) Reménnyel, reménytől feltöltődve mentem a Dongó-ba, Szerelmem meg a szülői házba, befejezni a mézeskalácsokat és majd csak utána jön a buliba, merthogy a Zöld játszik, az meg mindig jó. Most is az volt, noha elég későn indult (,hosszú volt a partytoura). Borisszal dumáltam az egyik cigiszünetben múló időről, meg előlmenésről, követő tömegről és az ehhez viszonyulásomról, hogy már
csak azért sem vagyok vezetői kvalitásokkal megáldott forradalmár, mert -és ezt az életem más területéről vett példák bizonyítják- amint szembejön velem egy követő, azonnal váltok. Egy ronin vagyok.
Negyed 6ra értem haza. SzöSz kinn ragadt a szülői házban. Negyed 10kor keltem. Hívom SzöSzt, még nem tudja, hogyan és mikor ér haza. Abban maradtunk, hogy telefonál, amikor indul. Már felöltözve, hívom. Két perc
és itthon van. Feljön. Látom rajta, totál ki van akadva. Leteszi a táskáit. Az esőkabátját olyan dühvel dobja a székre, hogy fröccsen és sírásban tör ki. Így egyedül megyek anyámékhoz, ahol az ünnepi ebéd utáni
beszélgetésen konfrontálódtam -én, a liberálbolsevik judeoplutokrata kozmopolanarchista geci és a fennálló hatalmat kötelességből örző, Kárpátiafun- öcsémmel, úgyhogy innen is fasza hangulatban jöttem el és hazaérve sem volt éppen ünnepi a hangulat, amin csak rontott, kifakadásom, hogy szüleinknek köszönhetően merő egy rohanás, káosz az ünnep. Meg is lettem világosítva, hogy az ünnep hangulatáról leginkább én tehetek, amiért azt végigdolgozom. hmmm. Dongó-ból -hónap utolsó vasárnapja lévén, chill out Csillag Mikiékkel,- hazaérve konyha átrendezve ragyog, a szobában kialakítva egy vendégsarok, az "Álmosvölgy legendája" megy, elalszom.
2013 április 1 húsvét hétfő
Én ébredek korábban. Készítek reggelit -olyan igazi húsvétit sonkával, főtt tojással, tormával, újhagymával, ami az időre való tekintettel inkább ebéd-, főzök kávét, majd tipli a Dongó-ba, nyitni. Volt egy darab vendég. Hiába nem tehettem róla, nem volt képem a napidíjam elkérni.
2013. április 8 hétfő
Tegnap, április 7én meghalt Király Tamás.
Hajnalban holtan találták a lakásában (Baross utca 43). Megölték. Agyonverték. Erről nem tudok mit írni. Inkább Róla, korosztályom emblematikus, kompromisszumokat nem ismerő figurájáról. Én csak 1x találkoztam vele a Razziá-ban, egy (akkor még illegál) Tilos rádiót támogató bulin, mikor is kihasználva a marcona ajtónállók pillanatnyi eltűnését beslisszant a bejáraton, majd pár pillanat múlva csalódottan jött ki, ugyanis mámoros szórakozottságában a szomszédos éjjel-nappaliba kommandózta be magát. Emlékszem egy újságból szabott, "varrott" ingére a New Art Stúdióban, és hogy némi spájzolt lóvéval zsebemben elzarándokoltam(!) - akkor már nem volt a Stúdió- a Petőfi S. utcai lakásához, hogy beújítsak tőle egy nadrágot, aminek akkora zsebei voltak, hogy egy 2literes PET palack simán elfért benne és a térdénél volt az ülepe, de akkor éppen Nyugat-Berlinben
volt, így nem lett sem nadrág (csak egy másolat) se találkozó a divat Ziggy Stardust-jával. Király volt Ő, a Királyok között. A történet meg, privát történelmem mozaikja a boldog 80as, 90es évekből, ami egyre gyakrabban köszön vissza az utóbbi időben. Gondolok itt azokra a zenékre, amiket akkor ismertem meg, hallgattam, (most szereztem meg a "Ziggy Stardust and The Spider from Mars" filmet).
A fodrászom (pénteken) megjegyezte, hogy volt már ilyen a hajam. Igen, szintén ebben az időben és előbányásztam a kiadatlan verskötetem.
A Fészek cinemá-ban megnéztük a "The Man with the iron fists"-et RZA-tól,
ami tulajdonképpen tisztelgés az élő Mester, Tarantino előtt, a Kill Bill modorában. Egyszóval: bejövős.
mások mondják: