Ez meg olyan szerdai hétfő. Mintha most kezdődne a hét, és már mindjárt vége is. Uzsonnára vettem a hentesnél jófajta erdélyi szalonnát. Egy húszra érek a kiküldőhöz, irány a sátor. Megszemlézem, hogy van-e szíjtárcsa. Van rogyásig. Jön a műszak vezető, már nem engem tesz valakik mellé, hanem mellém oszt be embereket. Legyártom a kísérő papírokat, mikor jön Kitti (csopvez), hogy van egy új munka és -,mint írástudóra- rám gondolt. Ötven vízpumpának az axiális ütését kell mérnem. Amikor ezzel megvagyok, akkor tizenhat, ütésre kitett szíjtárcsát kell három vízpumpán, három ponton mérni és mindezt adminisztrálni. Repül az idő. Majdnem végzek vele. Ez se rossz meló.
... és akkor szóljon egy dal a Sonic Youth-tól szellemekről és virágokról:
mások mondják: