Fél kettő után értem a sorkiküldőhöz.Sátor. Mi más?. Tök jó. Legalább a négy órai cigiszünetben még elcsípjük a szánsájn utolsó sugarait. A műszakvezető már jön elém. Neked szíjtárcsa, majd még küldök embert. Kicsit nagyon belehúztam. Most én ellenőrzök vizuálisan. Ez a legfrankóbb része a folyamatnak, mert én vagyok a sor elején, én diktálom a tempót, nem liheg senki a nyakamba. Bőven megvan a norma. Lötyögve. Nyolckor belemerülten töltöm a jelenléti ívem, (közben a Primus katasztrófa funkyját hallgatom)
a műszakvezető hangját hallom:
mások mondják: