negyed 7kor Szerelmemmel együtt keltem, aki tegnap este kinn volt a tavaszi napfordulót(?) köszönteni, üdvözölni,
ünnepelni, tábortűzzel a Püspökerdőben, így egy kicsit kómás volt és az idő is elég pocséknak néz ki, szitáló eső. Főzök egy kávét, hogy magunkhoz térjünk. SzöSz elment dolgozni, én meg főztem krumplis tésztát ebédre. (Minden álszerénykedést félretéve ... ez kib@szott finom lett!) 9re kész voltam. Már csak el kell mosogatni. Közben rendet raktam a gépen, ami abból állt, hogy mindent szépen mappákba pakoltam, moderáltam a neveket, eltüntettem a felesleges sallanginfókat, egyszóval, áttekinthetőbbé tettem, bár még csak az archívumot, de legalább elkezdtem. A nagy rendrakás közben, "A fiúk nem sírnak" filmnél, nem jutott eszembe a főszereplő csaj neve és ahelyett, hogy a filmkatalogus.hu-n rákerestem volna, bevillant, hogy ő a "Millió dolláros bébi", ami megvan nekem, így levettem a polcról a dévédét és a borítóján a név: Hilary Swank. Ezt csak azért írtam le, hogy szemléltessem, azért működnek még régi beidegződések. Hogy szeretem a könyvet, ... mint formát, amit szeretek kézbe venni, megszagolni. Szeretem az új könyv friss, a régi dohos, múltat idéző illatát. Elképzelni sem tudom, hogy egy elektronikus könyvet olvassak, pedig mennyire praktikus lenne, hogy a könyvtáram is ott van, az oly sokat tudó -rólam meg, pláne- telefonomban, az Albumok mellett, ahol a képeket gyűjtöm, amik egy albérlet falán lógnak és Fészekké varázsolják, de azok a képek is meg vannak, materiális valójukban. Megfoghatók, leakaszthatók,
máshova tehetők. Tárgyak ... privát történetekkel ...
Pénteken SzöSz elaludt. Nem ment suliba. Ma éjjel se zene, se film, hogy csendben és sötétben tudjon aludni, hogy meghallja az ébresztőt. Fejhallgatóval nézem, hallgatom az "Into Th e Wild"-t, a kuckónk helyén, mert még nem vagyok álmos. Csak éhes. Van még ananászkonzerv.
mások mondják: