munkás mindennapok

írni? miről? ezt a blogolást azért kezdtem, hogy a velem történt jó dolgokat, az örömeimet megosszam az irántam érdeklődőkkel, a rám kíváncsiakkal, hogy magam számára is dokumentáljam életem melengető eseményeit, történéseit és nem azért, hogy az elszaródásokról fröcsögjek. ezért is nem írtam az utóbbi időben, mert már vagy egy hónapja messzire kerülnek a jó dolgok. úgy érzem magam, mintha minden irányból kövekkel dobálnának, így hát, lábaimat magam alá húzva összegömbölyödöm, hogy minél kevésbé érjenek a záporozó kövek. közben Spiritualized-et hallgatok. ez legalább jó. amikor először végighallgattam a Ladies and gentlemen we are flothing in space-t 1997-ből, hátast dobtam. mintha a Doors-t összeeresztették volna a Pink Floyd-dal. hangok édeni simogató káosza. kezembe adta a félretett Úton-t. tökéletes illusztrációja a könyvnek. könyvzene. miért is ne. ha van filmzene ..., ha írnék egy könyvet, tuti, hogy az előszóban felsorolnám az ajánlott zenéket. jó, tudom. némely könyvek
köszönetnyilvánításában zenekarokat is felsorolnak ... néha. na mindegy. nekem működött így együtt a kettő. és baromira elmennék egy Spiritualized koncertre, de nem ám valami monstre fesztiválosra, vagy egy sportcsarnokosra, hanem, mondjuk egy templomira. egy szakrális környezetben ez a zene, Bang!
délután meghívott a Fiam Hercegnőjével kávézni a frei-be. hiába mondtam, hogy csak egy presszót kérek, egy equadori dohányleveles kávét rendelt, mert tudja, hogy szeretem.