Fél háromig aludtam. Szerelmem elhozta a cuccait a Déjából. Éppen az Égbolt blogját csinálja. Felöltözöm. Megyünk vásárolni, némi kaját, kávét, dohányt, aztán Szerelmem a Bahiába, én meg Fészkünkbe, de előtte még beugrottam a Déjába a képekért.
"ifjúkorom -ez de súlyos- örökérvényü zenéi lou reed nick cave david bowie hozzá péter a várkonyi régen látott kedves ismerős csobbanás a blogjában merülés majd később alkonyatkor csendes homályban fotóktól zakatoló szív reménytelenül de inspirálva éjszakára felemás kesztyűben térdnadrágban mint tom sawyer maszkban napszemüvegben csúszás a jégen bringával érkezés lágyan
mellesleg hátra vadászat kesztyűre melegre kristófnak koffeinmentesre mindegyiket meglőttem Josie meg megigézett eszméletlen este a factory girl-t nézem tükrében a chelsea girls-t meg megszerzem remélem kimostam a holnapi ingem rebellis pap eufemizált képe kreálva az emlékhely zabhegyező-jének megkérdőjelezett szimbolikája mint a hajó vitorlája verten megtépázva análiának david bowie iggy pop miért miért ó spárta és ... na miről ... az ostobaságról dumálnak" - ez egy déjás hangulatfestés :)
... és már ... mi is van? ... ja! hétfő éjjel és le tudva a ... százharmincötödik napom (is) a gyárban. Szombaton és vasárnap csak passzióból dolgoztam, mert raktáros voltam és arra annyi órát írhatok, amennyit akarok. A műszakvezető mondta.
Ja! Megint eltelt egy pár nap. Nem lustultam be , csak nemhogy írni, a Szerelmemnek segíteni nem tudtam, pedig nagyon szüksége lenne rám, de ő is tudja, hogy csinálnom kell. Nagyon fáradt a Drága. Rászakadt egy vállalkozás indítás nyűge-baja, a bolt be- és átrendezése, árubeszerzés, megnyitó szervezés (és arra is, majd meló után esek be), és mind e mellett, még az egyetemre is jár. De tudom, hogy minden fáradtságot megér neki, mert egy álma válik valóra az Égbolttal, és ismerve, csodálva, szeretve tudom, hogy jól fog ez működni és élvezni is tudjuk.
(amiről viszont fogalmam sincs, az a hostel.)
mások mondják: