Igen! Egy éve, hogy Együtt vagyunk Szerelmemmel. Sivár a szókincsem, hogy elmondjam, mennyire és hogyan és tűzön-vízen át ivelő a Mi Boldogságunk. És talán pont ezért pánikszerűen ébredtem fél tizenegykor. Terveim szerint, már rég az Árkádban kellene lennem és vásárolnom, hogy mire hazajön a Drága, minden készen legyen, úgyhogy iszkiri. A Sparban megvettem a kotyogót, hozzá kávét (Segafredo-t) és epret. Aztán megvettem Dávid ajándékát. Összefutottam egy régi spannal. Meghívott kávézni egy egyetlen győri kávézóba, ahol még lehet dohányozni. Fél kettőkor hívott Szerelmem. Most indul a Bahiából. Spuri haza. Piros szalaggal átkötöttem a kotyogót, mellé tettem a kávét és az epret. Mosogattam, mikor megérkezett. Boldogságos egymásra borulás, ölelés, csókolás. Kaptam Tőle nasit és egy keménytáblás füzetből lett könyvet, amibe összeírta az eddigi haikuváltásunkat. Nagyon szép! Aztán elindultam dolgozni. Szíjtárcsa nem lévén, a hűtővízcsöveket válogattam. Kettőkor már készen voltam. Hatig ellötyögtem. Spuri haza, gyors alvás, mert anyuékhoz megyünk ebédre és Dávid is ott lesz.
2012. február 12. vasárnap. Száztizenötödik napom a gyárban.
Háromnegyed tízkor keltem. Ágyba hozta a(z új kotyogóban főtt) kávét a Szerelmem. Negyed tizenkettőre értünk szüleimhez. Dávid mégsem ott aludt, hanem a haverjánál. Megebédeltünk. Megköszöntöttük Anyut és Dávidot. Fél három körül jöttünk el, vásároltunk a lidliben (mosószert, öblítőt, vajkrémet)m és egy kicsit még tudok aludni. Hatra mentem dolgozni. Van szíjtárcsa. Éjfélre megvagyok a napi mennyiséggel. Ötszázharminchat darab. Ezerrel tekerek haza, hogy minél többet tudjak aludni.
2012. február 13. hétfő. Száztizenhatodik napom a gyárban.
Fél tizenkettőkor ébredek. Még kávét sem iszok, pedig Szerelmem bekészítette. Öltözök és indulok, mert ha most nekiállok mojolni, tuti, hogy elalszom. Megcsináltunk négyszáz darabot. Épp csak, hogy hazaértem jött meg Szerelmem. Teljesen be van indulva a Bahiára, mint én voltam, amikor a Déjáról mégcsak álmodoztam. A terveit, elképzeléseit meséli nekem, én meg -sajnos- csak a buktatókat tudom neki mondani. Jó ... még eléggé tele van az agyam a lakás eladással, albérlet intézéssel, meg a vállalkozói tapasztalataim sem túl pozitívak, így semmi konstruktívat nem tudok mondani, vagy segíteni. És féltem is. Nehogy rámenjen ő is, mint én a Déjára. Elkezdtük nézni a Shrink-et. Nem tudom meddig nézte Szerelmem, de én elég hamar bealudtam.
2012. február 14. kedd, Száztizenhetedik napom a gyárban.
Délelőtt szolgáltatótól szolgáltatóhoz (víz, villany, fűtés) rohangáltam. Holnap kell átadnom a lakást az új tulajnak. Már egy óra tízkor a gyárban vagyok. Szíjtárcsázás Sanyi bával Tomival és Tónival. Hosszú-hosszú szünetekkel is megcsinálunk háromszázkilencvenhat darabot nyolcig. Tíz óra. Ma már csak mínusz hét fok van. Most a kezem sem fázik hazafelé. Szerelmem írt esemest, hogy kint alszik a szüleinél és reggel apukájával behoznak még egy-két cuccot az új otthonunkba. Én meg a De KooDból át hoztam egy kovácsoltvas-kecskebőr kombójú állólámpát, amit még a Titi adott. (Holnap veszek bele energiatakarékos izzókat.) Most az explorert telepítem, mert csak ezzel a böngészővel tudom az új védelmi rendszerem letölteni. ... Ááá ... majd egy kicsit később .. mondjuk nem ma. ... és kipróbáltam, iszonyúan jó atmoszférát teremt Lou Reed Berlin című lemeze az új otthonunkban, meg a korai Bowie-k is. Most ezen pörgök. Kísérletezem a zenével. Ha egy helynek van szelleme, zenéje is kell, hogy legyen. Ezt keresem. Na! Tessék! a JÖVŐ ötlete! Otthonok, intézmények, üzletek zeneenteriőrjének tervezése. :)
Jó Éjszakát Mókuskám! Ölellek Dávid!
(megvan a Jégkrémbalett című film! jessz!)
mások mondják: