Onnan folytatom, hogy este a Mandalába készültünk Silver Bear születésnapjára. A már említett ködvágó cipőmhöz fekete csőfarmert és fekete hosszúujjú polót vettem, és ettől mindjárt, '94-ben találtam magam, Tilos az Á-feelingben. Busszal mentünk be a belvárosba. A buszon találkoztunk Kristóffal meg a Mikivel. Ők a Vertigoba készültek. (Na ez az a hely, ami túlélhet engem, de úgy, hogy oda a lábamat be nem teszem. Nem az én helyem. Na mindegy.) Végigsétáltunk a Baross uton, a végén balra el. Szerelmem kopogós csizmában jött, és hogy kíméljük a Király utcai macskaköveket :), az ölembe vettem és így vittem a teaházig. Az elsők közt érkeztünk. Mindjárt jófajta téti ágyas szilvapálinkával indítottunk. Felköszöntöttük a Szabit, az Ural beat bookletjét ajándékoztuk neki, amit már régóta keresett.
-Ennél jobb ajándékot nem is találhattatok volna. -mondta.
Érdekes, hogy egész máshogy láttam a helyet most, mint mikor itt dolgoztam. Így most volt egyfajta egzotikuma, míg akkor töük természetesnek tünt számomra. Aztán lassan el kezdtek szállingózni az emberek, a végére összejöttünk vagy huszan. A hátsó traktusban (VIP-en) dohányozhattunk, (kivételesen) a zártkörű rendezvényre való tekintettel. Szabi pakolgatta a jobbnál jobb zenéket. Az est number one-ja a Zaz, Je veux című száma lett.
Megérkezett Cyborg Templar (ex EstFm DJ, amúgy Gábi) a párjával, (akiről kiderült, hogy Kisharsányban már találkozott Szerelmemmel), Nagypeti Lívivel, tíz után meg, Bendegúz testvér is megjelent. Ő készítette az iszonyú finom kaviáros, olívabogyós, camembertes szendvicseket. És levágott egy olyan boogiet, (mint Travolta a Pulp Fiction-ben,) hogy Szerelmemmel sírva kacagtunk, de úgy, hogy alig bírtuk abbahagyni. Potyogott a könnyünk, fájtak a nevető- és rekeszizmaink. Ittunk kávét (Rommcaffé), én presszót a Szerelmem csíkos lattét. Én még kacsintgattam a Go Fast! nevű energiaitalra, de végül egy kis üveges sör lett belőle. Annyira, de annyira jól éreztük magunkat, hogy fél egykor eszméltünk. Addigra már kicsit meg is fáradtunk, így úgy döntöttünk, hogy (ezért egy kicsit szégyellem is magam) már nem megyünk át a Tánciékhoz, hanem haza. Qrva jól éreztük magunkat. Az egésznek volt egyfajta békebeli házibuli hangulata. MIndenki ismert mindenkit. Társalogtunk, qrvajó zene szólt, táncoltunk, pezsegtünk. Szumma szummárum arra a megállapításra jutottunk, hogy ha végre letisztul, lecsitul az életünk, ilyen bulikba szívesen eljárnánk, gyakrabban is. Majd pihentető álomba szenderültünk.
mások mondják: