Korábban eljöttem a De KooDból, mint Szerelmem, mert neki még volt egy kis dolga a "Varázsbusz"-projekttel. Fel sem ébredtem mikor megjött. Viszont négy tizenkilenckor igen. Tíz perccel a vekker előtt, de már nem aludtam vissza, csak még egy kicsit odabújtam ölelkezni Szerelmemhez. Négy negyvenhétkor el tudtam indulni. A kantinban vettem sajtos csodát a Szerelmemnek, meg magamnak. Irány a sátor. Már egész jól tájékozódom a csarnokban. A műszakvezető igét hirdet. A héten csak ma lesz audit, úgyhogy megkér mindenkit, csináljuk rendesen a munkánkat, mert nem szeretne senkit haza küldeni.
-És még annyi, hogy az állandó délelőttösök és a másodállásosak nem jöhetnek délelőttre, a mi műszakunkba. Aki délelőtt akar nálunk lenni, az három műszakozzon. Ennyit szerettem volna mondani.
Csináljuk a munkánkat rendesen. A tegnapi négyes. Jó hangulatban és jól haladunk még úgy is, hogy közben dumálunk, átsétálunk a Mike-ékhoz, ott is dumálunk, közben tekerek magamnak egy cigit. Jön a csopvezünk, hogy odament hozzá a belső auditor, hogy "Ennyire jó a normája a szíjtárcsának, hogy az, (rám mutat) fél órája sodorja a cigit magának, a másik (Guba) zenét hallgat, Sanyi bá és a Tomi meg folyton elmászkál?
-Érdekes, mert amikor épp látom őket mindig dolgoznak és minden rendben van. -mondja a csopvezünk.
Hát ez egy kis f*sz. A qrvaanyját! Egyáltalán ki a f*sz ez? És nem azzal kéne foglalkoznia, hogy a segédanyagok, meg a határminták rendben és meg legyenek? Nem pedig azzal, hogy: -Mi ez? (kávéspohár). Meg, hogy félórás(!) cigisodrás, mászkálás.
Azt hiszem ránk szállt a faszi, de főleg rám. Hát legyen! A leiskolázásban mester vagyok.
Na de, jött az audit. De nem is audit volt igazából, hanem inkább ipari-túristalátogatás (két külföldi, az egyik orosz, a másikat nem tudom, tolmácsok, mérnökök kíséretében).  A műszakvezetőnk vezette őket. Megmutatta, elmagyarázta a Mike-ék munkáját, közben odaszólt nekem:
-Mindjárt megyünk hozzátok is!
Jöttek. Embergyűrűben csavaroztam, nyomatékoltam, mértem, miközben a tolmács a hátam mögött oroszul nyomta, hogy mit csinálunk. Szürreális volt. Mintha, egy hetvenhármas (1973, csak nem szeretem leírni a számokat . Numerofóbiám van)  "Merre menjek?" című pályaválasztási tanácsadó tévéműsor, foglalkozásokat bemutató kisfilmjében szerepelnék. Vicces. Nekem legalább is.
Minden rendben volt. És mást már nem is néztek meg, elmentek. Höhö! A főnök úgy látszik tutira ment, és azt a két brigádot választotta ki, amelyikekről tudta, hogy nem lehet gond, tudják a dolgukat. Ez hízelgő. Na de, két óra. Megyek Szerelmemhez, meg a De KooDba.  

Ez a zene meg, egy kicsit hajaz a már említett pályaválasztási műsor főcím zenéjére.