Úgy volt, hogy tegnap este egy klipforgatáson statisztálunk Szerelmemmel, ahol egy nyolcvanas-kilencvenes évekbeli, békebeli lakodalomban kellett volna vendégeskedni, de többször változott a helyszín, szóba került Ravazd, végül Gyirmóton volt az Achilles parkban. Szörnyű reggelem lett volna, ha én is megyek, mert egy lakodalomban, azért illik inni és Szerelmem fél kettőkor ért haza, én meg, ugye, négy huszonkilenckor keltem. Ötvennyolckor indultam. Öt tizennégykor a kenyérboltban vettem egy túrós batyut. Lekváros táskát akartam, de az, csak kettesével volt. Öt huszonnyolc, sorkiküldő, sátor. Kint mínusz kettő, bent plusz négy fok. Két nadrág, meg öt pulcsi. Látszik a lélegzetünk. Cudar. De vár barátom, a szíjtárcsa. Ma is lesz audit, hétkor. Egy "jófej" kolléga, a munkavédelmi szemüveg tárolójába tette az üres tízórais zacskóját. "Ez a kajás zacskó mit keres itt?" - mondja lekezelően és felém dobja, de fő a nyugalom, engem ugyan nem billent ki. Tízkor még egy audit. És terjed a hír, hogy aki tegnap jegyzőkönyvet kapott, az csütörtökön nem jöhet dolgozni. Rákérdezek a műszak vezetőnél, azt mondja, majd a holnapi auditon kiderül. Juhéjj! Délben cigiszünet és napfürdőzés (illúziókeltés: képzelem, hogy ott ülök a Balaton partján Szukics Magdával, Pierre-rel meg a Köves Dinivel a Megáll az idő-ben).
Ma egy kicsit elmaradtunk a normától, mert vagy másfél órát az anyagra vártunk. Kettőkor elhagyom a gyárat, bringázom Szerelmemhez. Secondhand vásárlást tervezett, kéz a kézben. Egy halom pulcsit vettünk mindössze ötezerkettőért. Hét óra elmúlt. Szerelemem megjött a Bahiából, és elviharzott ecetért. Tojásos nokli lesz salátával (,mellemen folyik a nyálam).
mások mondják: