Egykor indulás. Egy húsz, sorkiküldő: sátor. Munka: vízcsövek ellenőrzése sérülésre. Teljesíthető norma: száz per óra. Itt minden fordítva működik? Azért dícsértek meg, mert az ezerhuszonnégy cső között találtunk kétszázkilenc selejtest. Nyolckor a műszakvezető átküldött kettőnket a sorra, sori támogatásra. Ez abból állt, hogy, amit a robot kiadott gurulós raklapon főtengelyeket, palettánként huszonnégyet, le kellett ellenőrizni, hogy tényleg annyi-e, és sorba rendezni őket. Két sor egymás mellé, félméteres szünet, megint két sor, megint szünet ... ott volt a hiba, hogy valaki ezt nem így kezdte el és a küzepénél, már csak én fértem a sorok közé, én a két dimenziós ember, a végén meg, három sor volt totál egymásra tolva, így a középső sort sehogy sem értem el. Akkor látom, hogy van egy kézi teherdaru. Teherbírása nyolcvan kiló. És már el is képzeltem, ahogy a kantáramnál fogva felhúzatom magam, belebegek a sorok fölé, mint batman, ... nem is, nekem kék ruhám van, úgyhogy inkább superman, de ezt a megoldást rajtam kívül senki nem értékelte volna, meg szerintem ez lett volna az utolsó napom az autóiparban. MIndenesetre a gondolaton jót szórakoztam. Nem is veszélyes ez a sori munka. Meleg van, tisztaság, ember alig. Mikor beléptem a csarnokba, azt hittem szünet van, mert csak egy-két emberrel találkoztam. Míg a teamkoordinátorra vártam az öltöző-étkezőben, az ajtó mellett találtam egy automatát, amiben sárga-piros gumicukorkák voltak. Gondoltam is, milyen jófejek itt a főnökök, cukorautomata a dolgozóknak. Kipörgettem egyet, hmmm tapintásra tökjó puha, és akkor esett le, hogy nem gumicukor, hanem egyszer használatos füldugó. Még jó, hogy nem haraptam rá egyből. Hát azt hiszem, ez volt a nap tévedése.
mások mondják: