Négy huszonkilenckor kelés, együtt a Szerelmemmel, Neki a hatos vonattal kell Sopronba menni az egyetemre. Kicsit megkéstem az indulással, mert nem találtam a ... nem is tudom mit nem találtam, úgyhogy egy kicsit megnyomtam a tempót, így öt húszra beértem. Jelentkezés a cirkálónál (ő a sorkiküldő), ma is sátorban dolgozom. A sátor wcjében öltözöm, mert egy nyerek egy kis időt, és nyugodtan megihatom a reggeli első kávém, elszívhatom az első cigim. öt ötvenkor megkapom a munkám. Egyedül leszek. Turbótámaszokat kell ellenőriznem, hogy nem anyaghiányos-e, és a hegesztett anya jó oldalra került-e. Óránként kétszázat kell megcsinálni. Nyolc óra, kajaszünet, és már hatszázzal kész vagyok. Két szendvics, kávé és cigi után, fél kilenckor újra nekiállok. Lassítok a tempón, mert a végén, még megemelik a normát és az senkinek sem jó. Úgyhogy először ellenőrzöm az alkatrészeket, majd katonás rendben visszapakolom az eredeti dodozba. Kilenc ötvenöt, cigiszünet, és még van száz darabom. Fél tizenegyre kész. Megcsináltam kilencszázötven hetet, ebből három volt selejt. Újabb munka vár. Csapágycsészéken(?) kell a hat darab vájat meglétét ellenőrizni, és ha megvan pontozóval két pöttyöt a blokkra ütni. Probléma merült fel, ugyanis a blokkon, felütötte fejét a rozsda. Izzó telefonok, megszületik a döntés: selejt. Na ennek a normája teljesíthetetlen, Hárman csináljuk. Egy ellenőriz, a másik pontoz, a harmadik rakodik. Ezt a műveletsort kétszázhetven darabon kell elvégezni egyetlen óra alatt. Ja ... és kábé öt-hat kilósak. De a lényeg, hogy megy az idő. Itt az emberek nagy többsége nem érti, hogy én mi a francért nem idegeskedem. "Szivtál valamit? Gyanúsan nyugodt vagy." Egy óra negyven, már csak mi dolgozunk. Ötvenkor végre vége. Átvedlek civilbe, irány a porta. Tömeg, mint anno a laktanyában pénteken kettőkor az eltávra igyekvők. Azt hittem fleshem van. Mi ez az illat? Mintha valaki ... , és tényleg. Előttem két csajszi méridzsénnel "beszélget". Elvigyorodok. Nem rajtuk, ... mögöttük.
mások mondják: