munkás mindennapok

Négy harmincegykor kelek. (Igen, mert ma nincs sorkiküldés, a műszakvezető koordinálja az embereket.) Egyre jobban ráérzek a hűtővízcsövezés ritmusára. Mintha kottából olvasnám :) . Megcsináltam négyszázharminckettőt. Hatkor letettem a lantot. Szerelmem gyümölcslevest és sajtos pulykatallérokat készített. Isteni lett! Vacsora után sör és mesélt nekem, hogy hogyan képzeli az egészet és nem, nem Bahia néven, hanem Égbolt lesz az üzlet neve. (Vannak félelmeim.) Örülök, hogy a szülei is támogatják a döntését és naná, hogy rám is számíthat.
(Nem is írtam, hogy mennyire örült pénteken(?) az éjjeli lámpáknak, amiket a Déjából hoztam el.)
Az ágyunk fölé akasztott karácsonyfa füzér megadta magát. A tévét Szerelmem letakart egy batikolt kendővel. Majd azt a legendát terjesztjük, hogy a papagájunk van alatta, de aki rajtunk kívül látja, az virágzó cseresznyefává változik. :)))