Na ilyent többet nem csinálok, hogy vekker négy harmincháromra, fel is ébredek és adok még magamnak tíz percet, mert így csak öt után indultam, az összes közlekedési lámpát bekapcsolták már (jó, ez nem lassító tényező), a kenyérgyári bolt csurig volt így lecsúsztam a túrós táskáról. Öt ötvenkor eligazítást tart a műszakvezető. Mindenki úgy dolgozzon, hogy a héten minden nap lesz audit, és senkit nem szeretne hazaküldeni. Én -természetesen- szíjtárcsázom Sanyi bával, Lacival meg a Bugával. Most én csinálom az utolsó, ellenőrző axiális mérést, ami után még nagyítós lámpa alatt meg kell vígyelnem, hogy nem sérült-e meg a mérések során. Tizenegy körül(?) ér hozzám az audit.
-Szia, jó munkát!
-Szia, köszönöm!
-Visszatennéd azt a szíjtárcsát? (,amit éppen akkor vettem le.)
-Persze. Le is nyomatékoljam?
-Igen. Mekkora az ütése?
-0,28.
-Ez a mérőóra nem áll merőlegesen. Nézzük csak meg így! - mondta miközben merőlegesre állította az műszert (,mint később megnéztem, csak szerinte).
Az óra ugyanúgy a 0,26 és 0,28 között ingadozott.
-Látod! Két tized az eltérés. Erre figyeljetek oda!
Lövése sincs a méréstechnikáról, mert azt még egy tizenhét éves szakmunkersz tanuló is tudja, hogy ütésmérésnél a két szélsőérték közötti intervallum jottányit sem fog változni attól, hogy az óra mérőszára kilencven vagy nyolcvanyolc fokot zár be a mért felülettel, mivel pontban végződik, így nem kell neki felfeküdni. Na mindegy, ő a tanult ember, én egy egyszerű nigger vagyok. Vagy, hogy Szerelmemet idézzem:
"Jaj Manócska, de hát ők neked dolgoznak, fűszerezik a blogodat! :)"
De nincs jegyzőkönyv, nincs hazaküldés, egy audit kipipálva. Már csak négy van hátra (a héten).
Akkor most szóljon egy dal '82-ből a Descendents-től, akiket a Pump up The volume című filmben (fsz: Christian Slater) hallottam először, 1990-ben.
mások mondják: