A francba! Már készen voltam ezzel a bejegyzéssel, amikor lefagyott és buktam az egészet. Kezdhetem újra, a francba!
Délelőtt papírmunka, posta, gyors kávé Szerelmemmel a Bahiában, aztán irány a termelői szféra. Egy harminckor vagyok a cirkálónál. Sátor. A munka előtti kávét, ma kihagyom only cigi. Ma is szíjtárcsázom. Lacival, akivel vasárnap éjjel is voltam. Laci ötven éves, igazi vasipari csóka. Deres haj, három-négy centis hátrafésülve, nikotintól sárgálló bajusz, bifokális szemüveg és a szóhasználatából elmaradhatatlan a "kérlek szépen ...". Radiálisan ellenőrzöm a tárcsákat, ami abból áll, hogy felfogatom a vízpumpára három csavarral, majd megnézem, hogy egy körbefordulás alatt nem nagyobb-e az ütése, mint négy milliméter. Ha igen, akkor selejt. Haladunk szépen. Olyannyira, hogy háromnegyed kilencre túlteljesítettük a normát. Mindegyikünknek van egy-egy óra plusza, amit felírunk Mityának -,akit eddig Vityának szólítottam-, mert neki meg két óra mínusza van. Ezt hívom én normatív cserekereskedelemnek, mert ez oda-vissza működik. Iszonyú hideg van. Öt réteg van rajtam ebből négy hosszú ujjú, a munkásnadrág alatt hosszú biciklis, fejemen kapucni. A kávét nem a koffein miatt iszom, hanem, mert meleg. Kilenc óra. Munkaasztal letakarítva, felsöpörve, napi jelentés leadva, háromszázhatvannyolc darab szíjtárcsa kipipálva, cigizés, ténfergő semmittevés. A hétvégi túlóráról lehúztak, mert a másik műszak a soros, pedig ezt a kétszer tizenkét órát is belekalkuláltam a havi óraszámomba, ami azért nem mindegy, mert szeretném elérni a nettó hatszázötvenet, ami kétszázötvenegy órától jár, ugyanis sávosan fizetnek. Minél többet dolgozom, annál magasabb az órabérem. A többiek örülnének, ha a főnök hazaküldené őket, hogy nincs munka, én meg baromira nem, mert a le nem dolgozott időt nem fizetik ki, még ebben az esetben sem, pedig ... na mindegy. Viszont újabb szigorítás a munkarendben: tíz előtt nem lehet elhagyni a sátort. Még az öltözőbe sem mehetsz, függetlenül attól, hogy már mindennel kész vagy. Jó, ez engem egyáltalán nem érint, az átöltözést megoldom a szekrényeknél. Tíz óra. Erőltetett menetben hat perc a porta. Felveszem a maszkom, a bringára felkerülnek a világítótestek, megyek a De KooD-ba Szerelmemhez. Ancsi is ott van. Krumplit pucolnak a paprikás krumplihoz. Elkészül, vacsorázunk, közben a huszonharmadikai tüntetés videoüzeneteit nézzük. Fél egykor hazaindulunk. Szerelmem a hatos vonattal Sopronba megy, onnan meg Salzburgba a családjával. Elaludt. A későbbivel ment, én meg jöttem a De KooD-ba blogolni, Tilost hallgatni, meg itt lenni.
mások mondják: