Kelés négy harmincegykor. Kávé, cigi, bicikli. Már a kiküldőnél tudom, hogy hűtővízcsövezni fogok. Nyugis délelőtt. Auditmentes. Kétszázkilencvenkettőt csináltam. Kettőkor sprint. Irány a posta a közös költséget feladni. A De KooDból elhoztam a pléh bögréinket meg egypár könyvet. Hazajöttem, elmosogattam, elpakoltam, blogoltam. Megjött Szerelmem gondterhelten, miértekkel. Leülünk, dumálunk. Pukkkanás sötétség és vele egyidőben valami fehérek hullanak koppanva a parkettára.
-Na a hiper-szuper hatezer tuti üzemórás energiatakarékos izzónak annyi? Ez qrva jó! A francba!
Visszanyomom a biztosítékot (másodszorra), még mindig semmi. Pulcsi, le a földszintre a villanyóraszekrényhez. Felkapcsolom a kismegszakítót, van áram, és van világítás. Hát nem az izzó durrant el, hanem a falban lévő elosztó dobozban keletkezhetett valami kóbor zárlat, ami "lerobbantotta" a doboz tetejét, és róla a vakolat hullott a padlóra.
Elszívtunk egy cigit, betettünk jókis Nick Cave-et meg P.J. Harvey-t és elaludtunk.
mások mondják: