Üres volt a hétvégém. Szerelmem elutazott Grazba -és nem Salzburgba-, én meg csak úgy, elvoltam a De KooD-ban. Senki nem volt. Vasárnap este tíz körül jött meg Szerelmem, élményekkel telve. Majdnem éjfél volt mikor lefeküdtünk, Négy huszonkilenckor kelés, indulás ötvenkor, a kenyérgyárnál vettem egy buktát, amit a cirkálóig befaltam. Sátor. A hőmérséklet négy! celsius fok. Ez tízig, egészen hét fokig tudott felkúszni. Fogtam egy félliteres műanyag flakont, megtöltöttem forró vízzel és a rajtam lévő pólók alá tettem. Így azért elviselhetőbb volt. Ja ... ma is szíjtárcsázok. Lassan a specialistája leszek. Hétfő délelőtt lévén audit van. Jön is az auditor. Na most képzeljetek el egy bonapartista -értem ez alatt, hogy olyan alacsony, hogy simán elbeszélek a feje felett, vagy ha éppen nem figyelek, észre sem veszem-, szó szerint: kis mitugrálszt, aki adottságaiból fakadó frusztrációját a mások baszogatásában vezeti le, aminek általában jegyzőkönyv a vége, műszakvezetői figyelmeztetéssel, mint esetemben is. Ha három ilyen összegyűlik, akkor nem kell jönni dolgozni ... elméletben. A normát simán megcsináltuk, háromszázhatvannyolc fejenként.
mások mondják: