Mélyen aludtam, mikor Szerelmem elment. Aztán felébredtem, úgy fél három körül. Irány a De KooD. Szerelmem ma Sopronban van az egyetemen. Kávé, kaja,amit éppen találok. Zenéket töltök a telefonomra, jól jön éjszaka. Szalonnát csomagolok magamnak paprikával. Kilenc előtt indulok, hogy még legyen időm beugrani a kantinba. Bent vagyok -már negyed tízkor-, átöltözöm. A kantin zárva. Csak este hétig van. Lassan azért megjegyzem a nyitvatartást és többször nem futok lyukra. Kevés az ember, háromra apadt a szíjtárcsás brigád. Buga, Tomi meg én csináljuk. Most én kerülök a folyamat elejére. Ez a legszaporább része a dolognak. Gyorsan megy, és lehet előre dolgozni. Így már tizenegykor megvagyok kettőig. Felhívtam Szerelmem, ha nem láthatom, legalább a hangját hallhassam. Az MR2-n Marton László Távolodó világzenei műsorát hallgatom. Jól szelektál az öreg, bár fogalmam sincs, hogy hány éves lehet, de szerintem nálam idősebb. Egyetlen bajom vele, hogy affektálva, lassan beszél és ehhez a beszédstílushoz nagyon nem passzoló avit szlenget használ, mint például: "Akkor most Indiából sipirc Amerikába egy képzeletbeli faluba ... " vagy: "Ennyi volt mára a zenei kalandozásból jövő héten folyt.köv."